2012. szeptember 27., csütörtök

Brúnó, a zabagép

Minden labrador retrieverről szóló tájékoztatóban szerepel ez a kifejezés: elhízásra hajlamos. Sőt, az állatorvosunk, de még a háziállatos boltban az eladó is figyelmezett minket erre a fajtára jellemző tulajdonságra.

Kezdetben nem nagyon értettük, miért aggódnak ennyire, Brúnó rendesen evett, mondjuk nem nevezhetném kákabélűnek, de nem volt túl mohó sem. Minden etetéskor meg is jegyeztük, hogy a mi kutyánk teljesen normális még ebből a szempontból is (elfogult gazdi betegség - első szimptóma).

Azt hiszem, Bruni negyedik hónapos korára jött rá igazán, hogy ő labrador, azóta már egészen másképp eszik... zabál... fal... habzsol. 

Minden, ami útjába kerül, potenciális veszélyben van, legyen az levágott fű, rohadt paradicsom, korhadt faág, persze a papucs-cipővel kombó már-már közhelyes étek, de újabban az elásott macskapiszok is a kedvencei közé tartozik, és már kokettál az estefelé előbukkanó varangyos békákkal is. Egyik ismerősünk figyelmeztetett, hogy ne ijedjünk meg, ha reggel habzik a kutya szája, mert több mint valószínű, hogy éjjel békát evett.

A veteményes kert terméseit egyébként módszeresen végigkóstolta, a paradicsom finomnak bizonyult, de az egyik padlizsánt szerencsére még zölden szedte le, meg szúrhatta is, így örökre lemondott róla.  A  csípős paprikával jót játszott, pofozta és dobálta, hátha legközelebb nem csíp vissza :) a hagymával is így járt! A málnát - majdnem kifelejtettem - pedig lenyalogatta az ágakról. 

Egyik nap sétálni indultunk, de elfogyott a jutalomfalat, ezért répakarikákat vittünk, az is ropog, hátha ízlik neki. Nemcsak ízlik, óóóriási siker volt. Jutalomfalatért még sohasem pitizett, de a répáért messziről visszaszaladt, és leült elénk, akkor is ha nem hívtuk.

A tápot pontosan kell adagolni, különben tuti addig enne, míg bele nem hal. Pillanatok alatt felporszívózza a tálból az adagot, majd még kétszer körbeszimatolja a kennelt, hátha maradt még valahol, és még kétszer alaposan kinyalja a tálat.

A legnagyobb baj azonban nem az, hogy mindent megrág, hanem, hogy konkrétan meg is eszi. A házának egyik sarkát teljesen megette, a játékait széttépte, és le is nyelte. A műanyag kajás tálból csak néhány szilánk maradt, de egész karókat is elfogyaszt olykor. Lassan jön a tél, de már nem merünk a kennelben hagyni semmilyen takarót vagy pokrócot, mert óriási darabokban nyeli le.

Szerintem kész csoda, hogy eddig még nem történt komoly baj, egy kis bélelzáródás vagy perforált gyomorfal. Sajnos ezzel a problémával nem tudtunk megküzdeni. Többen javasolták, hogy vigyük többször sétálni, hogy jól fáradjon ki. De már így is reggel fél-egy órát, este pedig egy-másfél órát sétálunk, és ebéd előtt is futkároztunk a kertben, ez tehát nem segít. Ha épp tetten érjük, akkor rászólunk természetesen, de házevésen még nem kaptuk rajta - lehet hogy éjjeli nasi. Abban reménykedünk, hogy a kritikus fogzás időszakán már túl van, hátha csökken a rágás utáni vágya. Télen pedig csak rájön egyszer, hogy ha megeszi a takaróját, fázni fog!

KNS

2012. szeptember 21., péntek

Folti hazatér


Márciusban nagy tragédia ért minket. Folti cicánk szőrén-szálán eltűnt. Egy darabig még hívogattuk, hátha előjön, néhányan azzal vigasztaltak, hogy három-négy hétig simán kóborolhat, majd hazajön. Telt az idő, és mi valóban ezzel hitegettük magunkat, de mióta itt lakunk már sajnos hozzá kellett szoknunk, hogy a macska bizony fogyóeszköz. Itt a puszta szélén sok veszély leselkedik a kertből kimerészkedő cicákra, de hát ők már csak ilyen bóklászó jószágok. Nem lehet, mit tenni... Mondjuk a lakásba biztos nem jön be sem a róka, sem a menyét, de a szobacica nem nekünk való.

Beletörődtünk hát, hogy Foltika nincs többé, pedig őt kóbor kiscicaként fogadtuk be, ezért azt hittük, hogy ő mindent túlél.

És kiderült, hogy tényleg! Múlt héten egyszer csak besétált a kertbe kócosan, soványan, remegő lábakkal. Keservesen nyávogott, de azonnal dorombolni kezdett, amikor meglátott minket.

Hat teljes hónap után Folti végre hazatért.

Azóta nem hajlandó elmozdulni mellőlünk, mindenhová követ minket, egyik szobából a másikba, a konyhából a fürdőbe, a pincéből az emeletre, nehogy megint szem elől tévesszen minket. Mi pedig minden nap úgy örülünk, hogy itthon van!

Bárcsak tudnánk mi történhetett vele, milyen gondolatok foroghattak a kis fejében, milyen kalandokat kellett túlélnie, mit evett, hol volt eddig, miért nem tudott hazajönni hamarabb?

Az állatorvos szerint valószínűleg bezárhatták valahová, mert annyira nem volt rossz állapotban - egy tucatnyi kullancstól eltekintve teljesen egészséges, még csak bolhája sincs! A doki még hozzátette, hogy csak akkor lehet gond, ha már időközben beszereztünk egy másik cicát...

... nos, mi egy kutyát szereztünk be :)

A lecke ily módon fel van adva! A következő projekt: összebékíteni Brúnót és Foltikát. Nem hiszem, hogy kebelbarátok lesznek, de már az is nagy dolog lenne, ha a kertben békésen megtűrnék egymást.

Milyen izgalmas egy gazdi élete!

KNS

2012. szeptember 3., hétfő

Szigorúan következetes szeretet

Kezdetben szentül meg voltam győződve arról, hogy a kutyusom magától rá fog jönni az együttélés szabályaira. De ahogy telt az idő, és ahogy nőttek Bruni fogai és karmai, már sejtettem, hogy talán mégsem érti, hogy a gazdira felugrálni a gazdinak nem olyan jó, és már az sem olyan vicces, ha minden lépésnél az ember bokájába harap.

Muszáj volt néhány szabályt bevezetni... Az egyik kutyás ismerősöm úgy fogalmazott, hogy a kutyát nagyon egyszerű nevelni, csak szigorúan következetes szeretet kell hozzá. Azóta sem értem, hogy mit értett egyszerűség alatt. A nevelési elvnek ugyanis egyik részét sem könnyű tartani: sem a szigorú következetességet, sem a következetes szeretetet. Elméletben könnyű, de a gyakorlat egészen más.

A szigorú következetesség azt jelenti, hogy bármilyen szabályt állítasz is föl (a kutyának mindegy, hogy logikus-e, pl. én megtanítottam Brunit átugrani a hullahopp karikán, akármilyen hülyén is néz ki, amint a húsz kilós labrador kölyök egy elefánt kecsességével ugrik), a lényeg, hogy mindig ugyanúgy csináld. Ha azt szeretnéd elérni, hogy a kutyád soha, de soha ne menjen be a lakásba, akkor soha, de soha ne engedd be. Ő nem fogja érteni, hogy miért teszel kivételt bizonyos esetekben, ezért mindig próbálkozni fog, hátha a legközelebbi is kivételes alkalom lesz.

A következetes szeretet pedig azt jelenti, hogy szeretetünkkel nem árasztjuk el minden pillanatban, mert nem fogja érteni, hogy mire föl kap dicséretet. Például, ha örömmámorban fogadjuk, amikor felugrik ránk, akkor mindig fel fog ugrani, mert azt hiszi, hogy ez a helyes viselkedés. Gazdiként azonban elég nehéz rá sem hederíteni, amikor tök izgatott, csóválja a farkát, és egész lénye örül, hogy hazajöttél. Másrészről viszont eljön az idő, amikor már nem hat kiló, hanem 35, és eldőlsz, ha felugrik. Vagy amikor háromszor kell átöltözni, mielőtt munkába indulsz, mert nyakig sáros leszel.

A felugrálásról amúgy több véleményt is olvastam már: Cesar Millan szerint a dominancia kifejezése, ezért nem szabad hagyni. Egy másik vélemény szerint a kölyökkutyák azért ugrálnak fel, mert magasan van az arcunk, de idővel leszoknak róla. (A kérdés csak az, hogy mit jelent az "idővel")

Nekünk bejött az, hogy ha leülök a lépcsőre, tudja, hogy az ölembe mászhat. Nem tudom, miért alakult ki benne ez, de ha leülök, megfogja az egyik játékát, és az ölembe fekszik. Ekkor jöhet a szeretetáradat. Nem direkt akartam így, de ha már így alakult, akkor kihasználom az előnyeit, vagyis ennek a fordítottjára is meg kell tanítani - akkor nem mászhat rám, ha nem a lépcsőn ülök.

A következetességet ráadásul családostul is nehéz megtartani. Hiába tiltok valamit következetesen, ha a tesóm vagy anyukám megengedi, vagy fordítva... de mire erre rájöttünk!!! Viszont Bruni is okos, amikor velem van, tudja, hogy nem lehet, amikor anyuval van, tudja, hogy lehet. Csak akkor van szegény összezavarodva, ha mindketten ott vagyunk. Mindenesetre összehívtuk a családi kupaktanácsot, melynek végeredménye egy csodálatos szabálygyűjtemény lett, amit kiraktunk a hűtőre. Természetesen Cesar Millan könyve alapján készült, de saját tapasztalatokkal kiegészítve. Ide rakom, töltsétek le, és függesszétek ki ti is a hűtőre :)



KNS