Bruni óvodába megy

Brúnóval, ahogy nő, be kell látnunk, egyre nehezebben bírunk. Talán kezdődik a kamaszkor (vicces, de kutyáknál is van ilyen), és próbálgatja, meddig lehet feszegetni a határokat, de az is lehet, hogy kezd tisztában lenni testi erejével vagy csak simán valahol elrontottuk. Hiába, nem vagyunk kutyákkal suttogók.

Így hát úgy döntöttünk, nincs mese, iskolában a helye.

Mivel Bruni még kölyökkutya, azt gondoltuk, hogy először érdemes az oviban kezdeni (ez is vicces). Az ovi - csak úgy, mint az emberek világában - viszonylag kötetlen foglalkozást jelent. A cél elsősorban a kutyák szocializálása, hozzászoktatása a többi kutyához, illetve a gazdi iránti tisztelet kialakítása. Általában 3-5 hónapos korig ajánlott, de mi nem mertük addig elvinni Brunit, amíg hiányzott a veszettség elleni oltása, amit csak nemrég sikerült beadni neki (nem is értem,hogy lehetnek ott 3 hónapos kutyák) Szóval az oviban kezdtünk. Először összeterelték a kutyákat egy karámba, ahol kedvükre ismerkedhettek, játszottak, de Brúnót nem nagyon érdekelték a többiek. Gondolom érezte, hogy ez nem igazán az ő korosztálya.

A karámos ismerkedés után gyakorlat következett az erdőben. A lényege az volt, hogy szabadon engedték a kutyákat, a gazdi elment messzire, és vissza kellet hívni a kutyát. A baj az volt, hogy amint lekerült a póráz Bruniról, önálló futkosásba, randalírozásba kezdett, ahogy otthon megszokta. Ezt mi rontottuk el. De míg az ismerős környezetben mászkálhat kedvére, idegen helyen, ráadásul egy erdőben, ahol elkaphatja a vadászösztön, már sokkal kockázatosabb hagyni szabadon lófrálni. Úgyhogy mialatt a többi kutyus boldogan rohangált, Brunit az óvónéni tartotta a rövid pórázon - kisebb-nagyobb sikerrel. Mondtuk, hogy hallgat ránk, de ezt egy pillanatra sem hitték el. Egyébként sikerült. Szegény Brunival külön is megpróbált az oktató sétálni, de feladta. Ez arra volt jó, hogy láttuk, mi túl finoman bánunk a kutyával. Úgyhogy másnap fojtó nyakörvet kapott, és azzal kell majd gyakorolni. Az oktatólány eközben folyamatosan biztatott, hogy nem lesz gond, de azért megállapította, az iskolában kihívás lesz Bruni megnevelése. Nyilván szegénynek a többi kutyával is foglalkoznia kellett, és mi valójában jobban is örültünk, ha velünk volt Bruni. Egyedül, a többi kutya nélkül szenvedtünk tovább.

Az igazi szellemi foglalkozás egyébként azzal kezdődött, hogyan kell megtanítani ülni és  körbe menni a lábad körül. Jutalom falatnak szagos virsli karikát kaptunk, de állítólag a parizer kocka a legjobb, mert azzal lehet csalogatni a kutyákat. A bolti jutalomfalat nem jó, mert nincs szaga. Szerintetek mennyire kergült meg a mi bélpoklos Brunink ennyi virslivel teli zseb illatától?! A feladatokat amúgy Bruni szépen teljesítette. Látszott rajta, hogy igényli és élvezi a szellemi kihívásokat.

Tulajdonképpen, a kezdeti nehézségek ellenére azt gondolom, klassz dolog a kutyaiskola (bár ez csak az ovi volt) két órát szabadban vagyunk, erdőben sétálunk, és csak a kutyánkkal foglalkozunk :)

KNS