2012. október 14., vasárnap

Tanulj tinó

Brúnó nemsokára hét hónapos lesz. Azt hiszem, elérkezett az első számvetés ideje arról, hogy mit tud, mit nem, miben voltunk sikeresek mi gazdik Bruni nevelésében, mi az amire még több hangsúlyt kell fektetnünk, továbbá milyen új viselkedésformák  jelentek meg nála, amiket nem lehet szó nélkül hagyni.


Brúnó már 25 kiló (jó nagy labrador lesz), csupa izom és iszonyú nagy fogai vannak. Nem mindegy, hogy mennyire fogad szót. Már nem tudjuk egyszerűen arrébb lökni, ha felugrál, vagy lefogni, ha harapdál, utolérni meg esélytelen, ha valami után ered. Kénytelenek vagyunk a szó erejével hatni rá, ami eddig úgy tűnt, nem könnyű, de mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy úgy tesz, ahogy mi szeretnénk.

Mintha egy csapásra elsajátította volna mindazt, amit kiskorában ezerszer kellett elismételtetni vele. Úgy érzem, egyre jobban figyel, sőt, kifejezetten hallgat ránk. Séta közben gyakran ránk néz, talán megerősítést vár, hogy jól viselkedik, vagy iránymutatást, hogy merre menjen, de az is lehet, hogy csak  arra vár, hogy végre levegyük a pórázt, és mehessen szabadon bóklászni. Mindegy is, hogy mit kér a tekintetével, a lényeg, hogy kéri, várja az utasítást, tudja, hogy mi vagyunk a főnökök.

Tudja, hogy mellettem kell jönnie, ha rajta van a póráz, még akkor is, ha nem az én kezemben van a vége, hanem ő hozza a szájában. Tudja, hogy le kell ülnie, ha le akarom venni a pórázt, és csak akkor szalad el, ha azt mondom "mehetsz". A megszokott kereszteződésekben már kérés nélkül leül, és ha véletlen elfelejtem, hogy ez a rend, Bruni teljesen összezavarodik, mert neki bizony ott le kell ülnie. Azt is tudja, hogy a kennel és a kerti kapu nyitását is ülve kell várnia. Ha bemegyünk a házba, ő nem jöhet be, néha mondjuk ezt pont ki szokta játszani, de csak azóta, mióta rájött, hogy bent, a macskatálban mindig van száraz kaja. Legújabban pedig arra is rájött, hogy a kilincs nyitja az ajtót. De hát ez csak azt bizonyítja, milyen okos.

Azt is tudja, hogy hol lakunk. Lehet, hogy ez triviálisnak tűnik, de minket azért meglepett. Egyszer, amikor este sétáltunk, ő szabadon bóklászott kicsit távolabb tőlem. Ezalatt én odamentem az egyik kerítéshez üdvözölni egy kutyust, miközben Bruni elszaladt mellettem, de se én nem vettem észre, sem ő. Épp ellenkező irányba indultam el, azt hittem, még mindig arrafelé szimatol, de nem láttam sehol, és amikor visszafordultam, láttam, hogy ott áll a házunk előtt, és tétován toporog, engem keresett. A házunk előtt! Szóval, azt hitte, hogy elveszett, ezért hazajött. OKOS!!!

Az etetésnél pedig már nem kérdés, hogy nyugodtan kell várnia, természetesen ülve. Ez volt az első, ami teljesen bevésődött az elméjébe (nyilván a kaja a legerősebb motiváció a számára). Ez már annyira természetes neki, hogy szerintem képes lenne akár fél órán keresztül is nyugodtan ücsörögni. Eddig öt perc volt a maximum tesztidő, és az is csak azért ért véget, mert már én nem bírtam tovább állni.

Persze előfordulnak bakik, például előszeretettel megy be a nyitott kapukon, ezért jó, ha már messziről kiszúrjuk, hogy nyílik egy kapu még mielőtt Bruni megneszeli. Tegnap egy elektromosan záródó kapun lógott be. Már majdnem becsukódott, amikor Bruni bedugta a fejét, és a kapu visszanyílt. A kaland mámorában Bruni rám se hederített, csak ment tovább egyenesen az idegen kertben. Csak akkor fordult vissza felém, mikor már a szájában volt a zsákmány, a tulajdonos papucsa. Úgy izgultam, hogy ne vegyen észre senki minket, de muszáj volt belógnom a kertbe, és visszacsempésztem az ajtó elé a papucsot :)

KNS

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése