2012. szeptember 27., csütörtök

Brúnó, a zabagép

Minden labrador retrieverről szóló tájékoztatóban szerepel ez a kifejezés: elhízásra hajlamos. Sőt, az állatorvosunk, de még a háziállatos boltban az eladó is figyelmezett minket erre a fajtára jellemző tulajdonságra.

Kezdetben nem nagyon értettük, miért aggódnak ennyire, Brúnó rendesen evett, mondjuk nem nevezhetném kákabélűnek, de nem volt túl mohó sem. Minden etetéskor meg is jegyeztük, hogy a mi kutyánk teljesen normális még ebből a szempontból is (elfogult gazdi betegség - első szimptóma).

Azt hiszem, Bruni negyedik hónapos korára jött rá igazán, hogy ő labrador, azóta már egészen másképp eszik... zabál... fal... habzsol. 

Minden, ami útjába kerül, potenciális veszélyben van, legyen az levágott fű, rohadt paradicsom, korhadt faág, persze a papucs-cipővel kombó már-már közhelyes étek, de újabban az elásott macskapiszok is a kedvencei közé tartozik, és már kokettál az estefelé előbukkanó varangyos békákkal is. Egyik ismerősünk figyelmeztetett, hogy ne ijedjünk meg, ha reggel habzik a kutya szája, mert több mint valószínű, hogy éjjel békát evett.

A veteményes kert terméseit egyébként módszeresen végigkóstolta, a paradicsom finomnak bizonyult, de az egyik padlizsánt szerencsére még zölden szedte le, meg szúrhatta is, így örökre lemondott róla.  A  csípős paprikával jót játszott, pofozta és dobálta, hátha legközelebb nem csíp vissza :) a hagymával is így járt! A málnát - majdnem kifelejtettem - pedig lenyalogatta az ágakról. 

Egyik nap sétálni indultunk, de elfogyott a jutalomfalat, ezért répakarikákat vittünk, az is ropog, hátha ízlik neki. Nemcsak ízlik, óóóriási siker volt. Jutalomfalatért még sohasem pitizett, de a répáért messziről visszaszaladt, és leült elénk, akkor is ha nem hívtuk.

A tápot pontosan kell adagolni, különben tuti addig enne, míg bele nem hal. Pillanatok alatt felporszívózza a tálból az adagot, majd még kétszer körbeszimatolja a kennelt, hátha maradt még valahol, és még kétszer alaposan kinyalja a tálat.

A legnagyobb baj azonban nem az, hogy mindent megrág, hanem, hogy konkrétan meg is eszi. A házának egyik sarkát teljesen megette, a játékait széttépte, és le is nyelte. A műanyag kajás tálból csak néhány szilánk maradt, de egész karókat is elfogyaszt olykor. Lassan jön a tél, de már nem merünk a kennelben hagyni semmilyen takarót vagy pokrócot, mert óriási darabokban nyeli le.

Szerintem kész csoda, hogy eddig még nem történt komoly baj, egy kis bélelzáródás vagy perforált gyomorfal. Sajnos ezzel a problémával nem tudtunk megküzdeni. Többen javasolták, hogy vigyük többször sétálni, hogy jól fáradjon ki. De már így is reggel fél-egy órát, este pedig egy-másfél órát sétálunk, és ebéd előtt is futkároztunk a kertben, ez tehát nem segít. Ha épp tetten érjük, akkor rászólunk természetesen, de házevésen még nem kaptuk rajta - lehet hogy éjjeli nasi. Abban reménykedünk, hogy a kritikus fogzás időszakán már túl van, hátha csökken a rágás utáni vágya. Télen pedig csak rájön egyszer, hogy ha megeszi a takaróját, fázni fog!

KNS

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése