Gazditársadalom

Tíz éve lakunk itt, de tulajdonképpen semmi nem köt ide. Nem ide jártam iskolába, már a játszótér sem vonzott, mikor ide költöztünk, így tulajdonképpen a közvetlen szomszédaimon kívül senkit nem ismerek. Két hete viszont ugrásszerűen megnőtt helyi ismerőseim száma: Fanta, Bodza, Mazsi, Tequila, Sanyi és még sorolhatnám.

A házunk előtti földút (az egyetlen földút a környéken) nagyon népszerű kutyasétáltató hely, egyrészt alig jár autó, másrészt a túloldalon lévő pusztán szabadon futkározhatnak a kutyusok. Épp ezért nem kellett izgulnunk, hogy Bruninak ingerszegény lesz a környezet a kennelben. Már több ismerőst szerzett három hónapos korára, mint mi tíz év alatt.

Amikor először elvittem egy hosszabb sétára - gondoltam, ideje kimerészkedni a lakótelepi kutyafuttatóra -, még oda sem értünk, és már kiabáltak: Te vagy a Brúnó?

Háhááá, milyen vicces, mondtam, hogy én vagyok, pedig nem is én vagyok, de hát nyilván engem kérdeztek, nem a kutyát, így hát odamentünk. Nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem kicsit furi, amikor a gazdik a kutyájuk nevében beszélnek, de ami szerintem sokkal rosszabb, amikor valaki többesszám második személyt használ: "Mi már két évesek vagyunk, bizony, ugye, nagyfiú?" vagy "Jaj, ne is mondd, amikor minket műtöttek, szörnyű volt."

Még új vagyok ebben a szubkultúrában, így hát csak csendesen figyeltem, hallgattam. Az én nevemre senki sem volt kíváncsi, Brúnóról viszont pontos profilleírást kellett adnom. Nagyon kedvesen fogadtak minket, azonnal falkatagok lettünk, én a gazdiké, Bruni a kutyáké. Kutyasétáltató társaim kedvenc témái persze a kutyájukkal kapcsolatos hétköznapi problémák voltak, amikhez sajnos még nem tudok hozzászólni, de figyelmesen hallgatok. Bruni ugyanígy tett, még fél a nagyokkal játszani, de sokat tanul abból is, ha csak nézi őket. Nekem ugyanilyen tanulságos figyelni a gazdik viselkedését. Mind a kettőnknek hasonló szabályokat kell elsajátítanunk - akár kutyafalka, akár emberi közösség. 

Olykor azonban nem könnyű, számomra még kicsit idegen ez a gazdivilág. Tudom, hogy bennem van a hiba, de nem mindig van hangulatom hozzá. Olykor azonban kifejezetten szórakoztató, főleg amikor ilyet hall az ember: "Képzeljétek, milyet kakiltunk!"

Ez most még furán hangzik, valószínűleg fél év múlva már mi sem lesz természetesebb, és én is így fogom fogadni az új falkatagokat :)

Egy közös séta reményében üdv,
KNS (Kutyákkal Nem Suttogó)