Mi fán terem a gazdi?

Első nap, amikor megérkezett hozzánk Bruni, a labrador kölyök, azt sem tudtuk, hogy mit kezdjünk vele. Azonnal elkezdtük simogatni, gyomrozni, kézről kézre, ölből ölbe járt. Most már tudom, hogy ez annyira nem könnyítette meg a beilleszkedését új otthonába...

Tisztán emlékszem, hogy ott álltam fölötte, és gondoltam, hogy valamit kéne neki mondani, vagy valamit közölni, de egyáltalán nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Mit mondjak, hisz úgysem érti. Vagy ha sokszor elmondom, egyszer csak megérti? Szavakból tuti nem ért, de majd a hangsúlyból. De hogyan, ösztönösen, vagy előbb azt is meg kell tanítani? Ajjaj, még tanulni is tanítani kell?

Teltek-múltak a napok, hetek, és ez az egész egyre kínosabb lett. Mígnem előtört belőlem a bölcsész: biztos voltam benne, hogy ha elolvasok egy-két könyvet, hamarosan profi kutyakiképző leszek :) Nos, még nem lettem az, de legalább már tudok valamit kezdeni a kutyámmal.

Először blogokat nézegettem, az egyik kedvencem Morzsika blogja. Egy sor olyan gyakorlati tanáccsal szolgált, amit mi is bevezettünk itthon a kutyatartás mindennapjaiban.

A kedvenc könyvem pedig - nem fogjátok kitalálni - hát, persze, hogy A csodálatos kutyadoki. (és ez itt most nem a reklám a helye). Igazából egy másik gazditól hallottam, hogy a könyv nagyon hasznos, és mivel neki csodálatosan jó kutyája van, nekem nem is kellett több bizonyíték (bár nyilván a 7 éves golden nem a két éve megjelent könyvtől lett tündéri). Bevallom őszintén, hogy a könyv körüli nagy marketinges felhajtás miatt előítélettel vettem kezembe: nah, most ez a fickó tényleg csodákat tesz a kutyákkal? Igazából nem. Nem a kutyákkal, hanem velünk, gazdikkal.

Valószínűleg nem Cesar Millan az egyetlen szerző (max. a leghíresebb), aki ilyesfajta emberpszichológiába bujtatva ír a kutyanevelésről, mindenesetre pár tabutémát ledöntött, és a kutyanevelést az ember általános elképzeléseihez képest új alapokra helyezte. Például, te mit szólnál ahhoz, miközben a legdrágább kutyatáppal eteted a kutyád, aki egyébként havonta jár állatorvoshoz és fodrászhoz, azt hiszed hogy mindent megadsz neki, amire vágyik, és jön egy mexikói pali, aki közli veled, hogy a hajléktalanok kutyái a legboldogabbak?

Nekem ez a könyv segített a legtöbbet. Nem olyan trükkökre tanít, amelyekkel ráveheted a kutyát, hogy pacsit adjon, hanem segít megérteni a kutya gondolkodásmódját, és megmutatja, hogyan tudsz vele olyan kapcsolatot kialakítani, hogy szavak nélkül is értse a kutyád, hogy mit szeretnél.

Ha nem hiszed, járj utána :) Segítek elkezdeni, itt egy előadása, amiben szinte szó szerit idéz a könyvéből.

Lassan indulok sétálni Brunival,
üdv, KNS