Folti hazatér

Márciusban nagy tragédia ért minket. Folti cicánk szőrén-szálán eltűnt. Egy darabig még hívogattuk, hátha előjön, néhányan azzal vigasztaltak, hogy három-négy hétig simán kóborolhat, majd hazajön. Telt az idő, és mi valóban ezzel hitegettük magunkat, de mióta itt lakunk már sajnos hozzá kellett szoknunk, hogy a macska bizony fogyóeszköz. Itt a puszta szélén sok veszély leselkedik a kertből kimerészkedő cicákra, de hát ők már csak ilyen bóklászó jószágok. Nem lehet, mit tenni... Mondjuk a lakásba biztos nem jön be sem a róka, sem a menyét, de a szobacica nem nekünk való.

Beletörődtünk hát, hogy Foltika nincs többé, pedig őt kóbor kiscicaként fogadtuk be, ezért azt hittük, hogy ő mindent túlél.

És kiderült, hogy tényleg! Múlt héten egyszer csak besétált a kertbe kócosan, soványan, remegő lábakkal. Keservesen nyávogott, de azonnal dorombolni kezdett, amikor meglátott minket.

Hat teljes hónap után Folti végre hazatért.

Azóta nem hajlandó elmozdulni mellőlünk, mindenhová követ minket, egyik szobából a másikba, a konyhából a fürdőbe, a pincéből az emeletre, nehogy megint szem elől tévesszen minket. Mi pedig minden nap úgy örülünk, hogy itthon van!

Bárcsak tudnánk mi történhetett vele, milyen gondolatok foroghattak a kis fejében, milyen kalandokat kellett túlélnie, mit evett, hol volt eddig, miért nem tudott hazajönni hamarabb?

Az állatorvos szerint valószínűleg bezárhatták valahová, mert annyira nem volt rossz állapotban - egy tucatnyi kullancstól eltekintve teljesen egészséges, még csak bolhája sincs! A doki még hozzátette, hogy csak akkor lehet gond, ha már időközben beszereztünk egy másik cicát...

... nos, mi egy kutyát szereztünk be :)

A lecke ily módon fel van adva! A következő projekt: összebékíteni Brúnót és Foltikát. Nem hiszem, hogy kebelbarátok lesznek, de már az is nagy dolog lenne, ha a kertben békésen megtűrnék egymást.

Milyen izgalmas egy gazdi élete!

KNS