2012. szeptember 3., hétfő

Szigorúan következetes szeretet

Kezdetben szentül meg voltam győződve arról, hogy a kutyusom magától rá fog jönni az együttélés szabályaira. De ahogy telt az idő, és ahogy nőttek Bruni fogai és karmai, már sejtettem, hogy talán mégsem érti, hogy a gazdira felugrálni a gazdinak nem olyan jó, és már az sem olyan vicces, ha minden lépésnél az ember bokájába harap.

Muszáj volt néhány szabályt bevezetni... Az egyik kutyás ismerősöm úgy fogalmazott, hogy a kutyát nagyon egyszerű nevelni, csak szigorúan következetes szeretet kell hozzá. Azóta sem értem, hogy mit értett egyszerűség alatt. A nevelési elvnek ugyanis egyik részét sem könnyű tartani: sem a szigorú következetességet, sem a következetes szeretetet. Elméletben könnyű, de a gyakorlat egészen más.

A szigorú következetesség azt jelenti, hogy bármilyen szabályt állítasz is föl (a kutyának mindegy, hogy logikus-e, pl. én megtanítottam Brunit átugrani a hullahopp karikán, akármilyen hülyén is néz ki, amint a húsz kilós labrador kölyök egy elefánt kecsességével ugrik), a lényeg, hogy mindig ugyanúgy csináld. Ha azt szeretnéd elérni, hogy a kutyád soha, de soha ne menjen be a lakásba, akkor soha, de soha ne engedd be. Ő nem fogja érteni, hogy miért teszel kivételt bizonyos esetekben, ezért mindig próbálkozni fog, hátha a legközelebbi is kivételes alkalom lesz.

A következetes szeretet pedig azt jelenti, hogy szeretetünkkel nem árasztjuk el minden pillanatban, mert nem fogja érteni, hogy mire föl kap dicséretet. Például, ha örömmámorban fogadjuk, amikor felugrik ránk, akkor mindig fel fog ugrani, mert azt hiszi, hogy ez a helyes viselkedés. Gazdiként azonban elég nehéz rá sem hederíteni, amikor tök izgatott, csóválja a farkát, és egész lénye örül, hogy hazajöttél. Másrészről viszont eljön az idő, amikor már nem hat kiló, hanem 35, és eldőlsz, ha felugrik. Vagy amikor háromszor kell átöltözni, mielőtt munkába indulsz, mert nyakig sáros leszel.

A felugrálásról amúgy több véleményt is olvastam már: Cesar Millan szerint a dominancia kifejezése, ezért nem szabad hagyni. Egy másik vélemény szerint a kölyökkutyák azért ugrálnak fel, mert magasan van az arcunk, de idővel leszoknak róla. (A kérdés csak az, hogy mit jelent az "idővel")

Nekünk bejött az, hogy ha leülök a lépcsőre, tudja, hogy az ölembe mászhat. Nem tudom, miért alakult ki benne ez, de ha leülök, megfogja az egyik játékát, és az ölembe fekszik. Ekkor jöhet a szeretetáradat. Nem direkt akartam így, de ha már így alakult, akkor kihasználom az előnyeit, vagyis ennek a fordítottjára is meg kell tanítani - akkor nem mászhat rám, ha nem a lépcsőn ülök.

A következetességet ráadásul családostul is nehéz megtartani. Hiába tiltok valamit következetesen, ha a tesóm vagy anyukám megengedi, vagy fordítva... de mire erre rájöttünk!!! Viszont Bruni is okos, amikor velem van, tudja, hogy nem lehet, amikor anyuval van, tudja, hogy lehet. Csak akkor van szegény összezavarodva, ha mindketten ott vagyunk. Mindenesetre összehívtuk a családi kupaktanácsot, melynek végeredménye egy csodálatos szabálygyűjtemény lett, amit kiraktunk a hűtőre. Természetesen Cesar Millan könyve alapján készült, de saját tapasztalatokkal kiegészítve. Ide rakom, töltsétek le, és függesszétek ki ti is a hűtőre :)



KNS

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése