

Beletörődtünk hát, hogy Foltika nincs többé, pedig őt kóbor kiscicaként fogadtuk be, ezért azt hittük, hogy ő mindent túlél.

Hat teljes hónap után Folti végre hazatért.
Azóta nem hajlandó elmozdulni mellőlünk, mindenhová követ minket, egyik szobából a másikba, a konyhából a fürdőbe, a pincéből az emeletre, nehogy megint szem elől tévesszen minket. Mi pedig minden nap úgy örülünk, hogy itthon van!
Bárcsak tudnánk mi történhetett vele, milyen gondolatok foroghattak a kis fejében, milyen kalandokat kellett túlélnie, mit evett, hol volt eddig, miért nem tudott hazajönni hamarabb?
Az állatorvos szerint valószínűleg bezárhatták valahová, mert annyira nem volt rossz állapotban - egy tucatnyi kullancstól eltekintve teljesen egészséges, még csak bolhája sincs! A doki még hozzátette, hogy csak akkor lehet gond, ha már időközben beszereztünk egy másik cicát...
... nos, mi egy kutyát szereztünk be :)
A lecke ily módon fel van adva! A következő projekt: összebékíteni Brúnót és Foltikát. Nem hiszem, hogy kebelbarátok lesznek, de már az is nagy dolog lenne, ha a kertben békésen megtűrnék egymást.
Milyen izgalmas egy gazdi élete!
KNS
Hát sok sikert hozzá, azt hiszem kettejük barátsága sok jó sztorit fog még szülni... :)
VálaszTörlésKicsit le vagyok maradva....de tökre örülök neki, hogy előkerült a kis csavargó:)
VálaszTörlés